Vázában az életem

A képnek most kiemelt jelentősége van. A szüleimtől kaptam a 41. születésnapomra. Születésem óta jácintot kapok minden évfordulón. Különösen kedves a szívemnek. Most először fordult elő azonban, hogy nem sima cserépben érkezett. Ma, ahogy ránéztem, rögtön az jutott eszembe, hogy pont ilyen üvegbúrában nevelkedtem. De hiszen nyitva van a teteje, tehát ez inkább váza! S […]

Tovább...

Mióma – válasz a testemtől a belső kérdésemre

Voltak válaszok, de több mint két éve ringattam egy illúziót. Ezért „kellett” a tünetem. Hétvégén anyukám talált a méhemben egy miómát. Kicsit fájdogált a méhem, meg pár napot csúszott a menzeszem, de amúgy csak rutin vizsgálat volt. Láttam, hogy nagyon néz valamit, kértem, hogy mondja, mit talált. Amikor megmutatta az ultrahang szürke, számomra szinte kivehetetlen […]

Tovább...

Helycserés támadás – Képcserés feltámadás

Majdnem pontosan két hónap telt el az utolsó bejegyzésem óta. Nem véletlenül nem írtam. Sok minden zajlott bennem. Az év első két hónapjában sokszor voltam lent. Mélyen. Éreztem, hogy valami készül. Éreztem a zsigereimben, hogy minden új alapokra helyeződik. Megerősítésként sokszor hajnali 5.55-kor ébredtem… Mind lelkileg, mind testileg megviselt, de mindig felállok. (Mert „van miért, […]

Tovább...

Fügével az élet, avagy „hogyan lehetsz te is Cesar Millan?”

November eleje volt, amikor kislányom több hónapnyi kérése után engedtem a felelősségnek és Átányról elhoztunk egy kiskutyát. Ma persze már kétszer akkora, mint volt és tüneményes jószág. De nem mindig volt ez így. Hogy milyen volt az első 2 hónap? Iszonyúan nehéz. S a külvilág reakciója? Még nehezebb. Két tábor van. Akik azt mondják, ne […]

Tovább...

Miért nem eszik ez a gyerek?

Nagyon régen foglalkoztat a téma, hogy a lányom miért csak párféle főtt ételt eszik meg. Időről időre dühös leszek emiatt. Mondhatnánk, hogy sok gyereknél van ez így, majd kinövi. Én mégis keresem magamban a válaszokat. Gyerekkoromban anyukám a fél életét a konyhában töltötte – hogy ez számára menekülés volt valami elől vagy mi motiválta, az […]

Tovább...

A szubjektív valóság belső képei. Mi vaaaan?

Leírtam ezt a mondatot egy másik posztban, amit ma ki akartam tenni, aztán rájöttem, hogy lehet, sokan vagytok, akiknek ez nem mond semmit. Mindig ezt csinálom. Elkezdek írni, mert van a fejemben vmi, aztán egész máshol kötök ki. De hát erre mondta Laci (Dr. Buda László), hogy botorság lenne egy fejben meglévő koncepcióhoz tartanunk magunkat, […]

Tovább...

„Megúsztuk” egy náthával

Karácsony után taknyosan jött haza a mamától. Ennél nagyobb bajunk sose legyen! Az orrspray, orrfújás, vitamin, szokásos „kezelési csomag” mellé egyik nap eszembe jutott, ha már „kezemben” a lehetőség, nézzük meg, mi van a tünetek mögött. A kicsi lányom fogékony erre, ő is pont olyan kis lelkis, mint én és érdekli, mit csinál Anya. Szóval […]

Tovább...

Valaki van a fügefán

Korán reggel van. Kimegyek a teraszra a kávémmal, mint minden reggel. Hűvös van. Régen érzett hideg szél borzolja a tájat. Balra nézek. A fügefához. A kertünk legszélén, éppen telekhatáron belül nyújtja fenséges ágait. Az utca felé is. Különös kötődésem van hozzá. Idejár cinke, galamb, varjú, fakopáncs és dalolnak. Csodálom őket és a fát.

Tovább...