Mostanában igen sokan és sokszor teszik fel nekem ezt a kérdést, miután közösen rátalálunk a bennük élő érzelmi mintákra.
S persze engem is foglalkoztat a kérdés. Nem véletlenül jelenik meg újra és újra az életemben. Milyen nagyszerű lenne azt mondani: csak be kell venned ezt a pirulát és minden úgy alakul majd, ahogyan szeretnéd. De vajon, amit most magadnak szeretnél, azt szeretnéd-e holnap vagy holnapután is? Minden változik a világban. Te is. Ezt jó, ha tudatosítjuk magunkban. Nem beszélve azokról a vágyakról, amik mélyen az „elérhető” alatt vannak. Nem biztos, hogy amit tudatosan kimondok/ki merek mondani, az a valós igényem önmagam számára.
De térjünk vissza a tevésre. Mindenhonnan ömlik felénk az a fajta kommunikáció, hogy a csoda nem hullik az ölünkbe, tenni kell azért, hogy megvalósíthasd önmagad, az álmaidat. Ennek minden frusztrációjával. Ez vihet persze előre, de mi van, ha csak újabb gátak épülnek benned általa?
Mi lenne, ha megpróbálnánk nem önmagunkat meghazudtolva küzdeni azért, hogy tegyünk mindenképpen valamit? Nem hiszem, hogy ha holnap nem alapítasz céget vagy nem hívsz fel legalább 3 ismerőst, aki tud segíteni az elindulásban, akkor semmit sem tettél a megvalósulásért. A folyamat, amiben benne vagy, önmagad megismeréséhez vezet. Ez maga a tevés.
Figyelni önmagad, mikor, miért viselkedsz úgy ahogy!? Felismerni az ezt mozgató érzéseket, közel menni hozzá, megtalálni benned a gyökereit, hasznos lehet.
Miért nem hívod fel (=hallgatsz) segítségért az egyik éppen alkalmas ismerősödet, barátodat? Talán mert sosem tanultad meg, hogyan kell segítséget kérni. Azt az élményt hordozhatod magadban, hogy sosem mutatták meg neked.
Miért nem maradsz benne (=elmenekülsz) mindig a stresszes helyzetekben? Lehet, hogy ezt a szerepet is tanultad gyerekkorodban, hogy megvédd magad valamitől?
Miért nem mondasz fel (=maradsz) egy szar munkahelyen, ha évek óta érzed, hogy a fizetésen túl nem ad semmit neked? Lehet, hogy ezt a mintát hozod otthonról? S túl azon, hogy valakitől ezt láttad vajon a biztonság érzését is ebben keresed?
(Persze ezek csak példák, ahány ember, annyiféle.)
Minden „nem tett” egyben tett is. Tehát mindig teszel valamit, csak észre kell venned, miért amellett döntöttél.
Szóval minden jól van úgy, ahogy van, csak közben figyeld magad és tanulj önmagadról! Különben újra és újra fogod ugyanazokat a helyzeteket kapni, s elkezdheted érezni, hogy már megint / még mindig nem tettem semmit. De igen. Csak mindig ugyanazt.
Mi lenne, ha a mindennapi történéseinkben is észrevennénk a tetteket? Hiszen ez az út. És az út maga a cél. Ismerős, igaz?
fotó: unsplash.com
Legutóbbi hozzászólások: