Leírtam ezt a mondatot egy másik posztban, amit ma ki akartam tenni, aztán rájöttem, hogy lehet, sokan vagytok, akiknek ez nem mond semmit.
Mindig ezt csinálom. Elkezdek írni, mert van a fejemben vmi, aztán egész máshol kötök ki. De hát erre mondta Laci (Dr. Buda László), hogy botorság lenne egy fejben meglévő koncepcióhoz tartanunk magunkat, a legjobb, ha azzal megyünk, ami van! Hát ezzel nagyon is egyet tudok érteni. Ma ez született meg, ez lett az én témám, magyarázatom.
Ez az a valóság, ahogyan a világot egyes egyedül csak TE érzékeled. Nincs a Földön másik ember, aki egy adott helyzetet, kapcsolódást ugyanúgy élne meg. Ettől vagyunk mindannyian MÁSOK. Ezeket a saját megéléseket raktározod magadban belső képek formájában. Ha pl. nagypapádat mindig nagyon szigorúnak érzékelted, aki téged kevésbé szeretett, mint a többi unokát, az a saját megélésed, a saját képed. A nagypapádat nem fogod tudni megváltoztatni, de a képet, ami benned róla él, bármikor lehetőséged van! Sőt, a szomatodráma módszerében az a csodás, hogy még az ő helyébe is léphetsz és megérezheted (képviseleti érzékelés), ő hogyan érezte magát ugyanebben a szituációban veled.
S engedjétek meg, hogy egy kicsit tovább is szőjem ezt a képzeletbeli történetet.
Elképzelhető, hogy ez, a nagypapáddal való kapcsolatod annyira mély nyomot hagyott benned (érzelmi elakadás) gyermekként, hogy felnőtt korodban, újra és újra ilyen szituációkba hozod magad. Munkahelyen, párkapcsolatban, vagy akár a sarki boltban. A többieket mindig jobban szeretik. Vagy, nem szeretnek eléggé.
Ez persze munkahelyen nem biztos, hogy pont így jelenik meg, de ha azt mondom, másokat mindig előléptetnek, fizetésemelést kapnak, plusz szabadsággal honorálják, egyszóval jobban megbecsülik, máris behelyettesíthető lehet számodra a “jobban szeretik” érzés.
S még az is lehet, hogy ehhez kapcsolódik a testedben is egy érzés, mondjuk egy mellkasi szorítás vagy egy hideg veríték, bármi lehet. Nem valószínű, hogy összekapcsolod magadban a kettőt, erre tökéletes módszer a szomatodráma. Mit üzen ezzel a tünettel a tested?
A szőnyegen visszafelé haladunk. Eljössz, s azt mondod, hoztam egy témát: a munkahelyemen sokszor szorít a mellkasom. Nem értem miért, hiszen alapvetően jó helyen dolgozom. A kollégák kedvesek, igaz a főnököm néha túl szigorú, de csak velem. Ugye te is látod már az összefüggést az alapszituáció és a most megéltek között?
Természetesen senkit nem biztatnék arra, hogy ne menjen el orvoshoz ilyen tünetekkel, de a nyugati orvoslás igénybevétele mellett, megfogalmazódhat benned a kérdés: mi lehet ennek az oka?
Egy-egy konzultáción már a beszélgetés folyamán érzi maga a kliens is, hogy ismerős neki ez az egész, és megint máskor a játék során a játékvezető összefoglalói, tükrözései segítenek közelebb kerülni a benned lévő gyökerekhez. Egy biztos, a szőnyegen mindig az jelenik meg, ami ezzel kapcsolatban benned van. Működik a mező. (Még egy fogalom, pfff.) S most azt képzeljük, ebben a játékban találkozol a nagypapáddal, megéled a meg nem élteket, és kimondod a soha el nem hangzottakat, ezzel segítve az érzelmi elakadások tovább hullámzását, hogy helyére kerülhessen a megértés és elfogadás.
Ha igazán nyitott és őszinte tudsz lenni önmagadhoz a játék során, lehet, hogy a testednek már nem kell többé jeleznie majd. És lehet, hogy a következő fizetésemeléskor már a te neved is rajta lesz a listán, csupán azért, mert találkoztál a “gyökér okkal” és megszűnt/átalakult benned az érzés, hogy téged nem szeretnek annyira, mint a többieket. A környezetünk ugyanis reagál mindenre, ami bennünk zajlik. Azt is mondhatnám, te teremted a saját valóságodat. Na de erről meg már posztoltam párszor.
Hát ezek miatt is érdemes kicsit tudatosabban szemlélődnünk saját testünkben, életünkben.
Merj érezni!
Öleléssel,
Zsuzsi
fotó: unsplash.com
Legutóbbi hozzászólások: